Coaching and Mentoring to Support Teachers

Spanyolország, Barcelona

2022. április 10-16.

Palócz Krisztián vagyok, tagja voltam az idén tavasszal Barcelonába látogató "zrínyis" különítménynek.

Két okból esett Barcelonára a választásom:

- korábban, 21 éve már éltem és tanultam itt fél évig.

- Emellett a téma is nagyon aktuális volt: hogyan lehet segíteni a tanárokat abban, hogy folyamatosan képezzék magukat, hogy képesek legyenek megújulni, motiválni saját magukat és egymást, megfelelni a folyamatosan változó környezethez, elvárásokhoz.

Gazdasági társaságok esetében megszokott, hogy mentorálás, „coaching”, tanácsadás, szupervízió segítségével támogassák szakembereiket abban, hogy képességeikhez mérten legjobban teljesítsenek. Az oktatásban ez a fajta támogatás ritkán tapasztalható: a tanárokat inkább értékelik, mintsem segítik szakmai fejlődésükben.

A csoport összetétele ennek megfelelően homogén volt: tanárok (Írország és Magyarország), munkaközösségvezetők (Hollandia, Írország), mentorok (Ciprus, Hollandia és Írország) és intézményvezetők (Horvátország) alkották a csoportot, akik fontosnak tarták, hogy együttműködő, támogató légkört, iskolai kultúrát alakítsanak ki intézményükben a kölcsönös tanulás és fejlődés érdekében.

A mentorálás különösen fontossá vált az elmúlt években, hónapokban, például a COVID-19 világjárvány, illetve a szomszédos háború idején. Ilyenkor még gyakoribb a levertség, az új helyzetek, megváltozott munkakörülmények (pl.: digitális oktatás) okozta stressz a kollégák körében. A mentorálás nem csak a mentoráltak számára egyértelműen előnyös, de az intézmény szakmai színvonalát is növeli, emellett pedig maguknak a mentoroknak a szakmai fejlődéséhez is hozzájárul.

A kurzus során a mentorálás alapelveivel és technikáival ismerkedtünk meg, valamint olyan kapcsolatteremtésben, szakmai kommunikációban hasznos készségeket fejlesztettünk, amelyek szükségesek lehetnek a „coaching” és tanácsadás során. Ilyen készség például az aktív hallgatás és a formatív visszajelzés. Áttekintést kaptunk a mentor szerepéről és felelősségéről, valamint arról, hogy mentorként hogyan járulhatnak hozzá a befogadóbb iskolai környezet felépítéséhez. Szituációs gyakorlatok segítségével különböző élethelyzeteket modelleztünk, iskolai környezetben is eredményesen használható dokumentumtípusokkal ismerkedtünk meg (például a követendő ellenőrző listák, a mentorok működési kerete stb.), melyek a tanár-, a társ- és az önértékelést egyaránt segítik.

A kurzus lehetőséget biztosított arra is, hogy megismerkedjünk Európa különböző oktatási rendszereivel, mint például a holland kétnyelvű középiskolai képzéssel, az ír fiú- és lányiskolák előnyeivel és hátrányaival, a tehetségnevelésben élen járó horvát elit gimnázium felépítésével, valamint a ciprusi oktatási rendszer reformjának főbb irányelveivel.

Sajnos nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy összehasonlításban a magyar oktatási rendszer elavultnak számít Európában: a hazai felülről irányított funkcionális szerkezet helyett sokkal jellemzőbbek a nagyobb rugalmasságot és probléma-központúságot biztosító projekt alapú, illetve mátrix rendszerek. Iskoláink felszereltsége (például IKT eszközök terén), tanáraink leterheltsége leginkább a ciprusi modellhez mérhető.

A magyar intézményekben a mentorálás általában a munkaközösség- és intézményvezetőkre hárulna, de kötelező óraszámuk ezt lényegesen kisebb mértékben teszi lehetővé. Hollandiában például a munkaközösségvezetők 4-6 órában oktatnak, a többiben pedig tananyagfejlesztő, oktatásszervező, képzésszervező, mentor tevékenységeket végeznek. Emellett a mentor feladatokat külön iskolai mentor biztosítja. Hozzá tartozik mind a tehetséges, mind a leszakadó, mind a problémákkal küzdő diákok mentorálása, a junior kollégák kiválasztása, integrálása,
3 évig tartó képzésük megtervezése és levezénylése és a szenior kollégák segítése egyaránt.
A magyar intézményekre jellemző junior – tapasztalt – szenior pedagógus arány is atipikus Európa más államainak oktatási rendszere tükrében.

Fejlesztendő területnek a junior kollégák mentorálását, illetve a szenior kollégák digitális kompetencia területén történő fejlesztését jelöltem meg. A fejlesztési terv lényege junior-szenior pedagóguspárok felállítása intézményen belül, akik az első évben kölcsönösen segítik egymást, majd az így szerzett tapasztalatokat megosztják más párokkal, a korcsoportjuk tagjaival, valamint a vezetőséggel. A lebonyolításhoz a pontos fejlesztési terven és a mentor kijelölésén kívül közös tanórákra, csoportos pedagógusfoglalkozásokra, beszámolókra is szükség lenne, mindezeken túl pedig az intézmények infrastrukturális fejlesztésére.

Összegzés:

A város most is gyönyörű volt, és a képzés mellett izgalmas helyeket fedeztünk fel, új ízeket kóstoltunk, új embereket ismertünk meg. Betekintést nyertünk többek között más országok (pl.: Hollandia, Írország, Horvátország, Ciprus) oktatási rendszerébe, mindennapi életébe, megismerhettük az ottani tanárok helyzetét, aktuális problémáit, más országok adottságait. Sok új technikát tanultam, sok új tapasztalattal lettem gazdagabb, melyek idővel hasznára lehetnek iskolánk tanárainak és tanulóinak.

Összességében hatalmas élmény volt kiszakadni a mindennapi rutinból, és egy ilyen különleges helyen tanulni valami újat, hasznosat!

Palócz Krisztián