TRIANON 100

2020. június 4.


Ma 100 éve történt…






1920. június 4. … a trianoni békeszerződés aláírása….


A budapesti templomokban (…) délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borzongós őszies levegőben tovahömpölygő hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: […] Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat, a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert...

Alapvetően az pecsételte meg sorsunkat, hogy Magyarország a vesztes központi hatalmak oldalán vett részt az első világháborúban…

1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában írták alá az első világháborút Magyarország számára lezáró békét, amely szentesítette az ezeréves fennállását alig negyedszázaddal korábban ünneplő történelmi Magyarország felbomlását.

A győztes országok által kialakított trianoni határ mélyen belevágott a magyarság testébe… a trianoni békedöntéssel Magyarország területének több mint kétharmad részét vesztette el, nagysága 282 870 km²-ről (Horvátország nélkül) 92 963 km²-re csökkent. Ami a népességet illeti, a Horvátország nélküli Trianon előtti Magyarország 18 264 533 lakosából 7 615 117 maradt. A Kárpát-medencei magyarság 32,5%-a, vagyis minden harmadik magyar került a trianoni határokon túlra. Tehát mintegy 3.221.000 nemzettársunk került megkérdezésük nélkül új határainkon túlra…



„Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti senki, meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld, „amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt”; ahol számunkra a Szabadság zászlóit hordozták. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk hozzá „rendületlen”; kívüle valóban „nincsen számunkra hely”. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke, szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szava, mind benne van és vele értődik.”



Ismerős Arcok - Nélküled (részlet)